Akkorát robbant valami az űrben, hogy csak az ősrobbanás volt annál nagyobb
A Hawaii Egyetem csillagászai az Európai Űrügynökség Gaia missziójának adatait vizsgálták, amikor egy óriási robbanásra lettek figyelmesek.
A Hawaii Egyetem csillagászai az Európai Űrügynökség Gaia missziójának adatait vizsgálták, amikor egy óriási robbanásra lettek figyelmesek.
Régóta próbálják már megfejteni a kutatók, mik lehetnek azok a vörösen világító foltok, amelyek az univerzum hajnalából ragyognak a Föld felé. Egy új tanulmány közelebb vihet a megoldáshoz.
Amerikai csillagászok a James Webb űrteleszkóp segítségével figyelték meg a Tejútrendszer közepén található szupermasszív fekete lyukat, aminek köszönhetően az is érthetőbbé válik, milyen fizikai törvényszerűségek működnek az objektumnál.
Úgy tűnik, egyelőre biztonságos távolságban van a Sagittarius A* nevű szupermasszív fekete lyuktól az a két csillag, amelyek egymás körül keringve köröznek a Tejútrendszer közepénél.
A Centaurus A nevű galaxis középpontjában egy szupermasszív fekete lyuk ül, ami folyamatosan részecskéket lövell ki magából. A sugár beleütközik valamibe a lyuk közelében, de nem tudni, mi lehet az.
A James Webb űrteleszkóp segítségével bukkantak a tudósok a LID-568 kódjelű szupermasszív fekete lyukra, aminek fényessége minden eddigi ilyen objektumnál nagyobb.
Japán kutatók szerint több elemzési hiba összeadódása vezetett oda, hogy másként látni a felvételen a Tejútrendszer közepén lévő szupermasszív fekete lyuk gyűrűjét, mint amilyen az a valóságban lehet.
Amerikai kutatók a Hubble űrteleszkóp segítségével két olyan szupermasszív fekete lyukra bukkantak, amelyek minden eddiginél közelebb vannak egymáshoz. A sorsuk már megpecsételődött.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászai egy korábban teljesen átlagos galaxis kapcsán arra figyeltek fel, hogy a központi magja, egy szupermasszív fekete lyuk ragyogni kezdett. Ilyesmire eddig nem volt példa.
Az Eseményhorizont Teleszkópot használó nemzetközi tudóscsapat úgy véli, minden fekete lyuknak azonos lehet a fizikája.
A Napnál mintegy 40 milliószor nehezebb az a szupermasszív fekete lyuk, amelynek nyomai az ősrobbanást követő 764 milliomodik évből jutottak el a mába.
Ausztrál tudósok szerint a J0529-4351 kódjelű objektum 300–500 billiószor fényesebb lehet, mint a Nap, és minden nap elfogyaszt egy akkora csillagot, mint a miénk.
A Neowise űrteleszkóp által korábban rögzített adataiban több olyan részletet is találtak amerikai tudósok, melyek alapján eddig nem ismert fekete lyukakat tártak fel.
A GN-z11 kódjelű galaxis közepén lévő szupermasszív fekete lyuk viselkedése alapján úgy vélik, másként keletkezhetett, mint ahogy azt eredetileg várnák a kutatók egy ilyen ősi objektumtól.
Az M87 nevű szupermasszív fekete lyukról egy grönlandi teleszkóp bevonásával sikerült újabb felvételt készíteni, ami minden eddiginél élesebbre sikerült.
Az S0-6 kódjelű csillag a Tejútrendszer azon régiójában található, ahol jelenlegi ismereteink szerint fizikailag nem lehetséges, hogy ilyen csillagok képződjenek. Japán kutatók szerint egy ősi galaxisütközés maradványát láthatjuk.
A számítások szerint az UHZ1 nevű szupermasszív fekete lyuk a Nap tömegénél 10–100 milliószor lehet nehezebb, és abban az időben keletkezhetett, amikor a világegyetem még rendkívül fiatal volt.
Jacob Simon amerikai asztrofizikus szerint évmilliárdokkal korábban sokkal nagyobb galaxisok voltak az univerzumban, ami azt is jelenti, hogy a fekete lyukak is nagyobbak voltak.
A csillagászok eddig úgy vélték, sok aktív galaxismag, vagyis szupermasszív fekete lyuk lehet a Nagy Medve csillagképnél. Az eredmény a Tejútrendszerrel kapcsolatban is új kérdéseket vet fel.
Az emberiség történelmében még nem volt példa arra, hogy egy olyan nagy csillagot emésszen fel egy fekete lyuk, mint amekkora az ASASSN-14li kódjelű esemény során pusztult el. Az ilyen események erős, fényes röntgensugarakat bocsátanak ki.